Gyógyhatás

Na most én szeretném leszögezni, hogy ha valami fan-nak kell lenni, akkor én alapvetően nyugati orvoslás fan vagyok.Vagy voltam. Már magam sem tudom.
Úgy nőttem fel, hogy materialista világnézetem nem zavarta semmi spirituális: boldog kisdobos és üttörőként viseltem a nevet, és ettem a gyerekorvos által felírt antibiotikumokat, ha kellett. Nem volt hozzá probiotikum, marta szét a belsőt, gondolom, de hát miért pont ez aggasztott volna bárkit a gondtalan szocialista évek közepette. Kiegészítő gyógyhatásként volt a bolti Glóbusz (?) cseresznyebefőtt, anyám nem főzött be ugyanis, megtette helyette a gyár, tett az üvegbe cukrot is jó sokat, la dolce vita, mert azt már akkoriban is tudták, hogy örömmel is lehet harcolni a fertőzések ellen.
Az első doki az életemben, akinek volt valami alteros beütése, nagydarab, mélyhangú, fekete nő volt, aki vitaminokat írt fel, meg iskolamegvonást javasolt egy különös, gyerekkori fejfájás terápiájaként. Megjegyzem, használt. Később, már középiskolásként, egy másik doktornő felfedezte, hogy allergiás vagyok. Ez akkoriban olyannyira nóvum volt, kezelése pedig olyannyira gyerekcipőben, hogy az akkoriban elérhető egyetlen orvosság kiölte a vérből a trombocitákat, úgyhogy elég hamar be is tiltották. Azóta vigyázok a trombocitáimra, és igyekszem minimálisra csökkenteni az antihisztaminokat az életemben.
Materialista világnézetem megrendülésével párhuzamosan elkezdtek érdekelni a betegségek kezelésének természetes alternatívái. Ez persze nem jelentette azt, hogy ha a doki mondjuk antibiotikumot írt, akkor azt nem vettem be, de igyekeztem a lehető legritkábban orvosok keze közé adni magam, biztos, ami biztos. Ahogy azt egy meglehetősen dilis, de végeredményben látnoki képességekkel rendelkező ultrahangos orvos mondta egyszer, az idő múlásával majd mindig egyre több dolgot találnak bennem, ami nem normális, úgyhogy jobb, ha az ember limitálja a kellemetlen diagnózisok lehetőségét. Ez utóbbit már én tettem hozzá gondolatban. De azért ebben a kérdésben is hallgatok orvos barátaimra, időnként benézek valami kontrollokra, legyen a kis lelkiisminek is jó. Egyébként meg valami isteni gondviseléstől vezérelve mindig találkozom látnok-dokikkal. Egy barátom, egy kiváló doktor azt mondta, hogy ha felébredek és nem fáj semmim, akkor már mindegy, mert halott vagyok, szóval csak nyugi. Egy másik, egy idegsebész, akibe tavaly botlottam, meg azzal vidított fel, hogy a fájdalom az direkt van, és azt üzeni a szervezetem, hogy elég volt, menjek haza és feküdjek le a picsába amíg el nem múlik. Úgy kell hívni ezt, jó fájdalom. Szerintem bírom az orvosokat. Ha elég sokat voltak a halál közelében, akkor kurva bölcsek tudnak lenni.
Amúgy a gyógyteákon és természetes anyagokon kívül leginkább vagy talán elsősorban is az emberi érintés gyógyító erejében hiszek. Nem tudom, lehet, hogy ez nem univerzális dolog, de nekem használ. Egy ölelés sokszor többet, mint egy levél gyógyszer. (Remélem, nem vagyok energiavámpír.) Persze a test állapota az idő előrehaladtával romlik, ezt kár volna tagadni. Megtelepszenek benne mindenféle ronda állatok, amik rosszkedvből, türelmetlenségből meg magányból táplálkoznak, és hát ezek nem csak a lelket, a testet is deformálják. Ellenük viszont jó a zene is, még Krisz földöntúli rezgései is jók, meg a jóga, a szép táj, és főleg a Bergmann-féle antidémonikus séta.
Meg lehet engem vetni nyugodtan, de a pszichológiában, mármint ebben a van negyvenöt percem á X forint, ülj le beszélgessünk, bár nem nagyon érdekel, amit mondasz típusúban én egyáltalán nem hiszek. Félreértés ne essék, a lélek ismeretét és a beszélgetést rendkívül sokra tartom, ezt mégis inkább a barátok feladatának, semmint külső, sokszor előítéletes, iskolás elméletek mentén gondolkodó idegenének tartom. Lehet, hogy ez önzés vagy önhittség, fene tudja. Az is lehet, hogy ostobaság. Ezzel együtt Feldmár András hozzáállása például tetszik. Nem tudom pontosan, miben más ő, mint a többiek, ez csak egy érzés, de az a meggyőződésem, hogy ő mondjuk nem dönti el a másikról öt perc után, hogy az anyja tehet a problémáiról. Az élet ennél sokkal bonyolultabb labirintus, és azt hiszem, tulajdonképpen úgy van ez az egész kitalálva, hogy csak halálunk pillanatában jöjjünk rá a megfejtésre.
A zenét Rózsától kaptam, és ideteszem, mert a kert zenével a gyógyszerek legjobbika. Délután menjek el sétálni.