Elszámolás

Nem tudom megmondani, hogy ez most szakmai vagy lelkiismereti kérdés, valószínűleg mindkettő, mindenesetre két napja elszámolok. Életekkel. Utakkal.
Az elszámolás maga tegnap jutott eszembe, amikor egy, na azt se tudom, EZ tulajdonképpen micsoda, mondjuk multimédiás anyag kapcsán egy barátom azt mondta, hogy ez a kisebbség. Szóval, hogy kevés. De ezt most nem írnám le, ha egy nappal korábban nem ezt mondják a diákjaim is egy börtönlátogatás után. Hogy a rendes cigány az kevés. A többség bűnöző, csal, lop, erőszakos.
Akkor a diákokkal egy órát beszélgettünk erről, igen, magyarul, hagytam az óra anyagát a fenébe. Ezt majd elszámolom a szakmai önérzetemmel, meg a szakfelügyelővel, gondolom.
Csak azt akarom írni, hogy ugyan a számok fontosak, és mind matematikailag, mind ökológiailag, mind a társadalomtudományokat tekintve fontossága van az emberek számának, ha az életekkel számolunk el, akkor az viszont egy nagyon szigorú bináris rendszer. Egy és nulla. Van vagy nincs.
A modern demokrácia a többség akaratát képviseli, az önkényuralom a kevesek terrorát. Nekem van egy ostoba és romantikus elképzelésem: ha emberről van szó, az egy az egyetlen létező. Az emberi élet önmagában univerzum, kozmosz, a létezés epicentruma, és mint ilyen a világ őssejtje. Egy ember élete, egy ember példája, egy ember sorsának jobbra fordulás soha nem lehet kevés. Egy ember születése a világ születése. Egy ember halála a világ pusztulása. Egy embernél nincs nagyobb sorsegység, Isten akaratának nincs nagyobb beteljesedése, mint az egy.
A világ bonyolult, a benne élő emberek élete, sorsa szerteszét ágazó kapillárisokként hálózzák be a felszínt, szinapszisok dinamikus rendszereként éltetik, működtetik a világ testét. Úgy képzelem, a bennem lüktető vér, az idegpályáimat kisütő elektromosság az élő szövet fontos része.
Az egy ember azért fontos, mert nincs az a rendszer, amelyik megengedheti magának, hogy bárkit, pláne emberek csoportjait kizárva önmaga érkatasztrófáival bénítsa meg saját magát.
Nem ezt mondtam a diákjaimnak, de ez volt az értelme. Nincsen felvállalható veszteség, nincsen indokolható lemondás, az egy éppen olyan fontos, mint a száz vagy a millió. Nincsenek feláldozható életek a sajátomon kívül.
Van a Schindlerről szóló film végén egy nagyon megható jelenet, amikor Oskar Schindler egy gyűrűt kap ajándékba, és elsírja magát, mert arra gondol, hogy több embert is megmenthetett volna. Nehéz dolog ez, mert egyrészt igaza van, másrészt meg ha csak egy embert mentett volna meg, az is pont ilyen fontos lett volna.
Igen, hosszú az út felfelé, és sokan eltévednek közben. Igen, sok cigány van abban a börtönben, ahova a diákjaink ellátogatnak. Igen, én naponta adok pénzt a házunk előtt kolduló kisgyereknek. De én az egyet nézem. Mondjuk azt az egyet, azt a diákomat, aki a drog poklából jött vissza, és idén végre leérettségizik. Azért ezt az egyet nézem, mert az ő nehéz sikerében az egész világ ígérete van benne.