Körülbelül úgy érzem magam, mint akit egy jól sikerült buli után kora hajnalban a langyosodó aszfaltra hánytak. Szemét kis vírust szedtem fel úgy fest, pedig aztán nem vagyok a hirtelen románcok, meg az egyéjszakás kalandok híve. A 24 óra láz után tegnap már sokkal jobban voltam, megfelelő paracetamol mennyiség mellett ebédet is főztem, meg elmentem megtartani az előadásom, sőt este még némi gyereknapos programot is tartottunk azzal az egy gyerekkel, aki erre hajlandóságot mutatott. A felnőtt gyerekek 50%-a a szombati névnapozást heverte, a másik 50%-a meg vizsgára tanult. Módjával persze, mert vérig sértődött, hogy a háta mögött a töritanára, amolyan ízig-vérig pedagógus, az osztálytársainak végre megindokolta, miért nem kedveli: "mert egy beképzelt, nagypofájú pöcs". Na most vagy túloznak a fiatalok, vagy nem, de hogy a kollegina gyógyszeradagján állítani kellene, az szinte biztos.
Más. Az előadásom kicsit elméletire sikerült, azt hiszem, de talán hasznos volt. Tudja a fene. Volt némi üveges tekintet a hallgatóság közt, de hát nem nyelvszakosok voltak, próbáltam modern tanulás- és tanításelméletekkel operálni, de vagy nem halottak ilyenekről, vagy csak a nagy meleg, meg a vasárnap délután. Persze sosem az, de mindegy. Ezt az anyagot még át kell gondolnom alaposan. Persze az se fog ártani, ha egyszer úgy beszélek erről a témáról, hogy nem hagyja el a testem két percenkét öt liter víz. Biztos vonzó látvány lehettem.
Ami viszont tök jó volt, az az Emmától kölcsön kapott léptető kütyü. Ez egy kis elemes izé, aminek van vevő része, azt be kell dugni a számítógépbe, és akkor ügyesen lépeget a diák közt. Nagyon nagy kényelmi találmány, és iszonyú menőnek néz ki tőle az ember. Nem is tudtam, hogy előadóknak is vannak ilyen kényelmi hogyhívjákjai. Mint a hegymászóknak a 25 dekás -70 fokig jó hálózsák. Emmának jár egy üveg pezsgő.
Visszatérve az egészségre, az tényleg öröm, hogy nincs lázam, de a fejem még mindig olyan, mintha egy csúnya tisztaszeszbeneltettmeggy-party után volnék, az emésztőrendszerem meg gyakorlatilag nem működik. Tegnap egyszer éhes voltam, de kár volt bedőlni a rutin neuronreakciónak. Az azért érdekes különben, hogy a két nap majdnem nulldiéta ellenére sem tűnök soványnak, sőt, ami azért rohadtul igazságtalan dolog szerintem. Igaz, még tisztán emlékszem, hogy egyszer Mihálynak is volt ilyen, és akkor elég jót röhögtünk azon, hogy három nap emésztőrendszeri tisztulás után másfél kilóval több volt. Vidám betegségek című rovatunkat olvasták.
No mindegy, elmegyek dolgozni, lesz, ami lesz. Legfeljebb hazajövök. A délutáni pluszértekezletnek már a gondolatától is heves fejfájás vesz rajtam erőt.
Más nincs. Ha végre kilábalnék ebből a szarból, nekiállhatnék dolgozatot javítani, meg olvasni, meg hasonlók. Annyira elég már ebből a tanévből. Meg ebből a világból. Hol az a rohadék sziget? Vagy legalább az a jó kis szoba kilátással a mennyországra. Kérem vissza.
Nem tudom, milyen zene kell hányinger ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése