Nem tudom, mi van az idővel, de valami baja van, az biztos. Nagybeteg talán. Nem arról beszélek, hogy nekem nincs időm dolgokra, hanem hogy valami rosszul ketyeg. Az is lehet persze, hogy most már az egész szubjektív idő fogalmát is meg kellene haladni valami új elmélettel. (Bocs, Henri.) Mégiscsak a párhuzamos világokkal kell operálni, vagy nem is tudom, esetleg a húrelmélettel. Az idő a tér rezgése. Ezt nem most fogom bebizonyítani, de az biztos, hogy amikor elérünk az időtlenség állapotába, akkor vége lesz az általunk ismert világnak. És/vagy eljutunk a Nirvánába. Esetleg tulajdonképpen sehova, de az akkor már mindegy lesz.
Elég hajszolt ez a hetem is, biztos ezért mélázok kora reggel ilyen hülyeségeken. Azt hittem, majd most jut idő pihenésre, gyorsan kijavítom az emelt szintes dolgozatokat, aztán hurrá, de nyilván semmiféle egyszerű helyzeteket nem érdemes elképzelni az életemmel kapcsolatban, szóval dehogy. Tegnap délután például Bridgetnek engemlátása támadt, és bár legszívesebben bőgtem volna, szépen leültem és elbeszélgettünk.
A bizarr nap bizarr zárásaként szülői értekezleten voltam, ami inkább hasonlított egy Monthy Python forgatási helyszínhez, mint bármi máshoz. Nem tudom, lehet hogy velem van a baj, de egyre több bolondot látok magam körül. (Mondta az őrült.) Na mindegy, pénzt adtam, kirándulási időpontokat lejegyzeteltem, aztán hazabuszoztam. A buszon is bolondok ültek. Milyen kár, hogy nem én vagyok Csáth Géza.
A lényeg az, a mai kellemes doktori védés after helyett lesz a doktori védés after afterjeként további dolgozatoknak a javítása. A legnagyobb baj az egyébként, hogy unom. De ha ezzel megvagyok, akkor már csak az a saját uszkve kétszáz dolgozat vár javításra, amit eddig szellemi túlterheltségemre hivatkozva nem javítottam ki. Remélem, a felének lejárt a határideje és simán kidobhatom őket a kukába.
A hétvége is munkával kell teljen, vasárnap tartok egy rövid előadást, amire ügyesen össze kellene szednem a dolgokat. Rövid előadást ugyanis mindig nehezebb tartani, mint hosszút. Egyébként ennek örülök, tényleg, csak a ppt-ket unom. Meg kellene nézni végre, hogy működik a prezi.
Más nincs, meleg van, készülődik a nyár, és tegnap eszembe jutott, hogy idén sem megyek Berlinbe. Nem lett jókedvem ettől.
A Szilasi könyvvel vannak bajaim, úgy érzem, nagyon átütnek a klisék a történeten. Még jó, hogy egészen tisztességesen ír egyébként, csak azt nem tudom egyelőre, elég jó-e a tisztességesen jó írás? Majd kiderül.
Már alig van vissza tanítási nap idén, de nekem eggyel több lesz, mert szünetnapra tettek egy iskolai vizsgát. Mindenki pihen otthon, míg mi páran szívunk a suliban. Pazar. Bridget azt mondta, majd lecsússzuk. Addig állok fél lábon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése