Mentes

keddiorr: a legkisebb morcos (forrás: http://keddiorr.tumblr.com/)

Végre lázmentes világra ébredtem, és ez jó. Mielőtt félre lennék értve, a tegnapi pszichedelikus látomásbeszámoló láz-álom volt, nem valami szer kölcsönbe. Azért írtam le, mert egyrészt féltem, hogy elfelejtem, másrészt meg mert tényleg különleges élmény volt. Egyébként ha álmodom is (nyilván szoktam), szinte soha nem emlékszem, hogy mit. Fura, hogy épp a lázálmok nem törlődtek ki reggelre úgy, mint a többiek szoktak, de a legfurcsább az volt, hogy pontosan tudtam, amit látok, az az agyam kreálmánya. Kívülről láttam, mi történik belül. Teljesen külön, egymástól függetlenül, de egymás számára láthatóan működött az én és a tudatalatti én. Vajon az őrület is ilyesmi lehet? Tudja az ember magáról, hogy megtébolyodik? Olvassak Csáthot megint.
Bár most megint a régi módon működnek a szinapszisok, itt a jó öreg ráció, maradt nyoma a felfordulásnak az agyban; egy kis emlék, a mélyen ülő, tompa fejfájás, és a hányinger. Mintha a vírus összemixelte volna neuronkapcsolatokat. Elektrovírus volt, gondolom.
Más nincs. Valami nyár van odakint, de nem vonz, sőt. Biztosan napszemüveg kell majd hozzá, hogy ne hasítsa millió szilánkra az agyam. Nem tudom, holnap megyek-e dolgozni. Már olyan kevés van hátra ebből az évből. Másrészt viszont két értekezlet is lesz. Ezt még átgondolom.
Nem is tudtam, hogy van ez a magyar együttes. Tetszenek.