Májusegy

Májusegy. Énekszó és táncköszöncse. Mentem a Nagy Lajos Királyon, sehol egy felvonuló, az autóban viszont a full nyűgös család, és komolyan hiányérzetem volt - se tribün, se zászlók, se virsli, se sör. Hiába értem, hogy micsoda baromság volt a felvonulás, akkor is bájos, napsütötte emlékeim vannak erről az ünnepről.  Kedélyes kocsma brigádgyűléssel és fehér-piros kockás viaszosvászon terítővel, lufi, meggymárka, naposcsibe a markomban. A csibe a nagyanyámig jutott az Anna utcában, de estére megdöglött. Az ember néha megfojtja, akit szeret.
Felvonulás híján, mit lehet tenni, kivonul ilyenkor az ember a természetbe aka kert. Mi a hagyományoknak megfelelően apósomékhoz falura. Sör, fehér-piros kockás viaszosvászon, tollas, szellőrózsa, kisgyerekek, tárcsahús. Míg a nők mosogatnak, mindenki más alszik. Boldog, csendes, magát emésztő májusegy. A vége kísérleti fotózás, beesési szögek tanulmányozása, unaloműzés. Végül még azt is hagyom, hogy a sógorom is fotózzon, pedig nem szeretem magam két dimenzióban. Én minimum háromdés vagyok, de inkább négy. Jobb az önarckép, még ha azért az egy nehéz ügy, és tükröződő felület szükségeltetik hozzá. Mindenesetre egy Rollieflexre, meg ezüstkolloidra vágyom.
Más nincs. Az estét Harryvel töltöttem, aki hiába drogozik, mégis vonzó. Érdekes, az ember a könyvkarakterekkel milyen szívet melengetően tökéletes párkapcsolatot tud kialakítani. Majd ezt vegyem a szívemre valamikor.