Abszolút nem jellemző 2014-es poszt

Tudom, kellene már valami évértékelő poszt, hogy akkor ez a 2014-es így blogíró, agyonhajszolt anya, frusztrált és/vagy sikeres tanár, mellékállású közéleti zsörtölődő, majdnemhobbiíró, kultúrrenegát és amatőrfotós szemmel milyen volt, de nincs ilyen poszt. És nem is biztos, hogy lesz.
Azért nem lesz, mert kurvára nem érek rá a pihenéstől, és mert a reggelem csevegéssel és levélírással töltöttem, meg azzal, hogy elnyújtóztam a kanapén, és kizárólag kellemes dolgokra gondoltam amíg kellemes zenét hallgattam.
És most értelmes elemzések helyett lezuhanyzom forró vízben, aztán elhúzok jógázni, hogy ott és élvezzem az életet, mert hogy erre egyébként nem sok alkalmam nyílik úgy igazán és őszintén. De tegnap is csupa jóság volt, séta a lányokkal a tó körül (pedig kicsit megfagytunk és orbitálisakat bénázok az új géppel), aztán esti beszélgetés, meg csoda szép ajándékokat is kaptam, nyilván érdemtelenül, és aztán meggyet ettünk, de nem rúgtunk be, és végül hazataxiztunk jó későn.
Ma hasonló csodásan jó, de kevés objektív haszonnal kecsegtető dolgot fogok csinálni. Jóga után hosszan fogok reggelizni, aztán levelet írok a barátaimnak, zenét hallgatok, felhívom Zaphodot végre, elolvasom Ristjana szövegét, megbeszélek vele, ez utóbbiakat nyilván hasznos munkának könyvelem el, aztán beülünk az Egyletbe sörözni, végül moziba megyünk, és megnézünk valami orbitális vígjátékot. Este pedig keresek valami olyan könyvet ami nem nyomaszt, és olvasok.
Azt hiszem, most már így fog elmúlni rólam ez a 2014, ilyen felelőtlen örömben, mert az év sok tekintetben volt szomorú is, viszont szakmailag meg nyilván ennél egy kicsit komolyabb, mint az elmúlt két-három nap, de nem baj. Most nem foglalkoztatnak a világ nagy dolgai még két napig, és az a büdös helyzet, hogy rohadtul nem is bánom. Az eszem is szabadságon van, meg a testem is.
Mára ennyi. Köszönöm a barátságot, a szeretést, az öleléseket, a könyveket, a bátorítást, a lebaszást. Előbb-utóbb minden a helyére kerül, ami meg nem, azzal majd elfoglalom magam még egy darabig.
Zene. (Azt is köszi.)