Buddhizmus

Az ember nem bölcs. Ha az lenne, nem szedné szét a világot, és nem rakosgatná össze erőszakkal minden nap a maga szája íze szerint, hanem annak örülne, ami van. Ezzel szemben az ember inkább hajlamos azon gondolkodni, hogy mi van. Mintha legalábbis nem látná.
Elfáradtam. Ideje volna pihenni egy kicsit, mert az utóbbi napokban megint visszalátogatott az álmatlanság, (helló 3:20) úgyhogy alig alszom, de azt legalább mint a holt, gondolatok és álmok nélkül teszem. Nem vagyok örömtelen, viszont sok dolog nyomaszt, és talán ez a probléma. A jóga nyilván segít egy kicsit, de közben meg az is idő. Néha arra gondolok, tényleg nincs nálam nagyobb balfasz, ha az időbeosztásról van szó.
Összességében persze nem csak ez a bajom, hanem az is, hogy túl sok dolgot csinálok. Kevesebb dolgot kellene csinálni, vagy esetleg kurvára pont semmit. Vagy nem tudom. Az egyik jógaoktató tegnap megint gyors halált vizionált nekem. Mi a tököm van az emberekkel, de most komolyan??? Mondom én bárkinek, hogy szarul néz ki, még ha szarul néz is ki? Nem mondom. Reggel felkel, belenéz a tükörbe és látja, nem? És hát pont egy jógaoktatónak aztán tudnia kell, hogy az, hogy egyik nap szarabbul nézek ki, mint máskor,  tulajdonképpen nem jelentős eltérés az f(x)= Hogy nézek ki? függvény ábrázolásában. Vizuális típusoknak: a lökött, már bocs, Kisherceg kígyóban elefántját képzeljük az x tengelyre tükrözve. Aha, nem vagyok optimista ember. Isten hozott nálam.
Amúgy egyszer már írtam erről az időbeosztás dologról pár éve (?) egy posztot, Osszuk be az időmet címmel. Nem emlékszem, miket írtam, de gondolom hasonlókat.
Ha pasi lennék, azt mondanám, a fasz kivan, hadd legyek remete végre, de nem vagyok pasi, női remeték meg nincsenek a) mert nem tudnak szakállat növeszteni, b) mert a faodúban nincsen tampon.
A családi életem csodás, az iskolai pazar. Egyikből menekülök a másikba. Na jó, nem menekülök, vonszolom magam. Túlzok, de az tök komoly, hogy egyszer az összes vasalatlan ruhát és javítatlan dolgozatot felgyújtom, és akkor lesz egy nagy tűz, én meg elégedetten nézem. Amúgy nagy drámák nincsenek sehol, inkább csak úgy érzem, rám van akasztva ez az élet, mint egy tíz számmal nagyobb ősöreg kombikabát. Szerintem ez nem is az én kabátom, elcserélték a ruhatárban.
Más nincs. Dolgozzak, aludjak és olvassak ma. Nem tudom, mikor fogok sütni és ajándékot készíteni, és megkeresni a képeslapot, amit Rózsának vettem, aztán megírni, hogy gondolok rá karácsonykor is. Annyira béna, hogy ilyen egyszerű dolgokra  is képtelen vagyok. TSB-nek igaza lehet. Múltkor hiába kereste otthon a hetekkel korábban megvett adventi naptárat. Akkor azt mondta, tulajdonképpen lemehetne alfába, de attól tart, ott sincs semmi. Ettől tartok én is. Szerintem van az agyamban egy terület, amiben rendszerhiba miatt törlődött a memóriaegység.
Más. A netbookom megint újra kell telepíteni. A win8 egy kalap szar, illetve ezen a gépen nem működik rendesen, ezért aztán hétfőn Slowhand állítólag újratelepít. Slowhand mindent olyan lassan csinál, hogy sikítófrászt kapok tőle, de az utóbbi időben a humor csíráit véltem a srácban felfedezni. Lehet, hogy rosszul ítéltem meg, és egy látens jógamester?
Más nincs, de egy hetek óta halogatott levelet végre megírtam. Jó érzés volt.
Hétvégén egy tizenhét éves lány túladagolta magát valami szarral. Hadd legyek zenebuddhista plíz.