Jól van, ezt is megértük megint, a téli szünet előtti utolsó tanítási napot, a Sweet Sixteen lista napját, a szabadság kezdetét. A tradícióknak megfelelően osztály- és iskolai karácsony lesz a mai program, aztán hazajövök és kialszom magam.
A tegnap esti szaloncukor-készítő projektest a résztvevők többségének fáradtsága ellenére is jól sikerült. Már hogy szerintem legalábbis, de remélem, ők sem gondolják ezt másképp. Amúgy abban hamar megegyeztünk, hogy ennek a tevékenységnek a monotóniáját nemigen tudja feledtetni még a kiváló társaság sem. Olyannyira, hogy a pihentebb résztvevők máris kigondolták, mivel lehetne mindezt űberelni mondjuk jövőre: zizikészítés (de ebben az esetben a rizst nekünk kell puffasztani) vagy Francia drazsé gyártás.
A jó kis unalmas elfoglaltság mellett persze szabadon szárnyalhattak a gondolatok, Szeszil például, mert ő már csak egy ilyen kreatív és főző szellem (na, nem szellem, de remélem, világos), legalább száz alternatív receptet kitalált ott helyben, a legdurvább talán a szalonnás változat volt, de ezt már csak azután, hogy a munka előtti kötelező zsíroskenyér bármivel és pálinkával projektet letudtuk. Jegyzem meg, Szeszil a pálinka részt kihagyta, csak teázott egész este, mégsem lógott ki ebből a mi kis társaságunkból. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nem a szesz miatt vagyunk lököttek.
Egyébként az este hangulatáról sokat elárul, hogy nagyjából az első negyed órában már a biodrogoknál tartottunk, merthogy Mihály mégiscsak kémikus. Remélem egyébként a hajszoltság ellenére sem lesz rossz emlék az este, és ma már mindenki inkább megörül a szalonczukorkák látványának, mint megőrül tőlük. Azt hiszem, amikor csinálja az ember, akkor rá sem tud nézni, benne van az orrában a csokoládé illata, de másnap már tényleg nagyon finom. Be kell vallanom, bár harmadik éve készítem, leginkább ajándékba, valahogy sosem lesz kevésbé unalmas a munka része, viszont, hogy Emmát idézzem, legalább nagyon drága.
Végül a félig-meddig délutáninak tervezett Czukor Szalon rendezvénye tizenegy körül ért véget, de végül mindenki elvitte a cukorkáját, és hazaküzdötte magát valahogy. Mihály most hívott, de kiderült, hogy csak ráfeküdt a telefonjára. Kicsit fáradtak vagyunk, azt hiszem.
Na jó, más nincs. Mindjárt ráérek olvasni, filmeket nézni, írni, és törődni magammal. Holnap osztálytalálkozó, vasárnap Judithoz megyünk bastlizni, hétfőn vagy kedden pedig még találkozom Emmával is, meg a teraszos nőkkel, hogy karácsonyozzunk egyet ebben a szép tavaszi időben.
Képek vannak a Facebookon, de nem Izabellánál..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése