Tulajdonképpen azzal akartam kezdeni, hogy valószínűleg meghaltál, de elment tőle a kedvem, mert vannak olyan helyzetek, amikor az ember egy önmaga számára kellemetlen és be nem vallható igazságot próbál ezzel a szóval eltakarni. Ezt a halált most nem amiatt mondom, hogy én nem tudok rólad, nem is amiatt, hogy álmomban egy boncasztalon feküdtél, inkább a logika mondatja velem. Ezer szerencse, hogy semmi közöd a logikához. Haragudnék érte.
Valószínűleg van pár ember, aki mostanában haragszik rám. Ezek a haragok elmúlnak idővel, mások feltámadnak megint. A harag olyan, mint a por, időnként felkapja a szél, az ember szemébe, orrába fújja, fuldoklik, nem lát semmit, aztán leülepszik a por megint. Kár, hogy az ember csak a saját haragjával tud kezdeni valamit, a máséval soha. Bocsánatot ugyan lehet kérni, de ... hát nem tudom, a megbocsátás esetleges dolog, nem is biztos, hogy mindig van. Igazából szeretném, ha nem lenne mit megbocsátani nekem, de ez lehetetlen.
Valószínűleg utálni fogom ezt a napot, mert várakozással telik, és majd nem merek mégsem telefonálni. És azért is utálni fogom, mert az egész hétvégét kevéssé hasznos tevékenységekkel töltöttem, viszont nem rúgtam be, ami így utólag hibának tűnik, mert akkor legalább hedonista életvitelemre foghatnám a lustaságot. Amúgy az volna a normális, ha nem dolgoznánk hétvégén. Hülye vagyok.
Valószínűleg Zaphod az egyik legjobb barátom. Nem idézek a leveléből, de nagyon kellett nevetnem, amikor elolvastam. Az őszinteség boldoggá teszi az embert, és leegyszerűsíti az életet. Persze a hazugság is, csak másképp. A lényeg az, hogy kevés olyan megnyugtató dolog van az életemben, mint ő, szóval innen is mondom, nagyon vigyázz magadra basszus, mert épségben kell eljutnunk abba a tengerparti kávézóba.
Valószínűleg embert fogok ölni, ha még 26 e-mailt kell elolvasnom arról, hogy mindenki milyen kurvára örül és blablabla. Örülök, gyerekek, tényleg, én is, de ezért van ez a levelezőfelület tényleg? Remélem, ez csak egy rossz első benyomás, amire rácáfolnak a kolleginák majd januárban. Mondjuk azzal most szembesültem, hogy lesz ausztrál résztvevő is. Durván sokat kell utazni onnan Lengyelországig. Az amúgy szimpatikus szervező csaj leveleiről nem akarnék most hosszasan, legyen elég annyit említeni, hogy tanácsokkal fog ellátni minket arra nézve, hogy mit is csomagoljunk a bőröndbe. Aszongya: bundabugyi, melltartó (férfiaknak opcionális), zokni, meleg pulcsi ... jó, biztos nem erre gondolt.
Valószínűleg nem fogom szeretni ezt a munkahetet, de adok neki egy esélyt.
A héten az utolsó Kaukázus. Legyek már kicsit kevésbé egysíkú zeneileg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése