Grapefruit Moon

Nagyon régóta először ébredtem pihenten, úgyhogy hétfő ide vagy oda, ünnep ez a mai nap. Amúgy is a hétköznapokat lenne a legjobb megünnepelni. Tegnap este is éppen erről beszéltünk TSB-vel míg szorongattuk a forralt boros műanyag poharunkat a szitáló esőben, pontosabban arról, hogy tényleg nem érdeklik már egyikünket sem a tárgyiasult ajándékok, és hogy inkább csak időt kellene egymásnak ajándékozni amíg még lehet.
Régen annyi mindenre vágytam, mostanában meg semmire, csak a barátaimra, nyugodt órákra és jó könyvekre. Milyen hülye vagyok. Ez nem a semmi, hanem a minden. Annyi nincstelenséget lát az ember maga körül, hogy néha elfelejti, hogy nem az a valami, ami pénzbe kerül.
Azt hiszem, és ezt elég viccesnek találom, én mostanában úgy tűnök fel egyes tanítványaim szemében, mint valami olvasást népszerűsítő Jeanne D'Arc, pedig erről szó sincs. Egyszerűen azt gondolom, hogy az embernek az olvasás a normál állapota. Na most ez manapság valami kuriózum, úgyhogy egyre határozottabban mondom minden csoportomban, hogy olvasni kell. Önvédelem ez egyébként, mert aki nem tudatos használója az anyanyelvének, azzal én sem boldogulok.
Más. Ha már az idő ajándékozásánál tartunk, akkor ez a hét teli lesz ajándékkal. Szerdán egy régi barátunkkal találkozunk, csütörtökön vacsoracsata, pénteken pedig Schnétberger Ferenc játszik nekünk. Így a szombati munkanap gondolata sem annyira ijesztő. Na jó, kicsit azért az. Közben szerdán az én képeim lesznek kint a Holdkatlan galériában (köszi Nati), csütörtökön pedig egy napig én leszek egy nevelési facebook oldal házigazdája.
Sajnos más ügyekben nem teljesítek ilyen jól, de ahogy Puck mondta, másszor aztán jobban megy. Igyekszem, eskü. Leveleket írok, cikkeket olvasok, reagálok mindenfélékre, okosakat szólok hozzá a világhoz, és odafigyelek arra, hogy minden időben készen legyen. Ja igen, és rendet rakok az íróasztalomon meg a szekrényeimben.
Tegnap volt hatvanöt éves Tom Waits, úgyhogy a lejátszón most egy darabig a Closing Time című lemeze hallható. Oda vagyok ezért a fickóért, mert minden furcsasága és sötétsége ellenére is elhiszem neki, amikor azt énekli: I strive for purity.  Mert sosem a tett magában, hanem a szándék ítéltetik. Pont mint a jógában. Nem a végrehajtott kész, hanem a törekvés a fontos.
Boldog hétfőt mindannyiunknak.