Estéink 1.2

Elég nyűgös napok vannak. Egyrészt mindenki meg van kicsit zakkanva a melegtől, másrészt a stressztől is, szóval ha lehet kérni, nagyon gyorsan legyen mínusz kettő és hó és Karácsony, és kuss. Köszi.

Az iskola momentán nem túl lelkesítő. Van az alvós csoportom, a mármindegy csoportom, az öntudatoshülye csoportom, a hánymásdopercvanmégérettségiig csoportom, a noinglis csoportom, meg a normáliséélienek. Nem mondanám se felhőtlennek, se pedagógiailag kezelhetőnek a napjaimat. Tegnap például egy pillanatra komolyan megfordult a fejemben, hogy egy öntudatoshülye versenyzőnek minden kis csinos hajszálát leordítom a fejbőréről, de aztán nem. Az embernek muszáj tisztában lennie az erei rugalmasságával.
Más. Az itthon sem egyszerű. A kiskamasz kor (vagy a kamasz kor eleje?) rohadt idegesítő. Ha van korosztály, amivel nehezen boldogulok, az pont ez. Itthon ordítoztam. Az ember szívesebben kap infarktust vagy agyvérzést a biztonságos otthonában. El kellene mennem laborba végre.

Más. Tegnap este TSB-nél voltak a legendás, mézeskalácssütő exei. Elég ijesztő, hogy már 25 évesek, de különben meg mindig jó őket látni. Nagyjából ugyanaz a 10-12 ember jön évek óta, én meg nagyon örülök, hogy engem is hívnak az utóbbi négy (öt????) évben. Érdekes nézni ezeket a fiatalokat, az évek alatt hogyan komolyodnak meg, hogy szedi szét és rakja össze őket az élet. Arra jutottam, hogy rohadt nehéz ma huszonévesnek lenni, és a simább és feszesebb bőrön, meg a nagyobb teherbíráson kívül hirtelen nem is sikerült megirigyelnem a fiatalságukat. Az egyik lány azt mesélte, már majdnem blogot kezdett írni az álláskeresésről, annyira elege volt. Sajnos az emberből a megaláztatás farag felnőttet manapság. Nem tetszik.

Amúgy jó hangulatú este volt, de nem bánom, hogy ma itthon maradok, és készülődhetek egy kicsit az iskolai karácsonyokra. Szerintem momentán az lenne egy nagy ajándék nekem, ha nem kellene öt adag sütit sütnöm ide is, meg oda is, meg ilyen teadélutánra, meg amolyan karácsonyi ünnepségre, meg a tanárnéniknek, meg a ... nem azért, tényleg szívesen csinálom, csak ugye sokáig tart, pláne, ha fáradt az ember. És még a húzottjaim ajándékát is tető alá kell hozni ma. Az se terhes, azt is szívesen persze, csak lenne még egy életem. Azt hiszem, a barátok ajándékai majd hétvégén készülnek el, mert egyrészt aludni is kell valamikor, másrészt meg úgyis megyünk Juditékhoz bastlizni, Nagyon régen csináltam linómetszetet, azt mindenképpen szeretném kipróbálni.

Más. Eduardusnak nyoma sincs, olvasni egy perc időm sincs, esik az eső, anyámnak még nem vettem ajándékot, és dolgoznom kell, pedig egymillió fontos dolgom lenne itthon. Mindegy, le van szarva, akkor sem stresszelek, hanem listát írok. Az olyan vigasztaló, amikor valamit kihúz az ember a listáról. Egyébként vannak jó dolgok is: holnap jönnek a lányok szalonczukrot csinálni, Úgy fest, Zaphodtól is kaptam némi munkát, és végre hozzászóltam a januári továbbképzős csoport kommentáradatához. Igaz, az utóbbira olyan választ kaptam, hogy egy kukkot se értek belőle, de majd ... mindegy, nem lehet mindent és mindenkit megérteni.

Más nincs, alig várom, hogy nyugi legyen, meg főleg csend egy kicsit, és lehessen olvasni. A két ünnep közt jönnek az én forralt borozós exeim, dolgozom majd, és igyekszem rendet rakni a lakásban, de főleg feltenni a lábam, olvasni sokat, jógázni, társasozni a gyerekekkel, kutyás és havas filmeket nézni, és örülni annak, hogy nem kell bemennem reggelente abba a bolondok házába, amit egyébként nyilván szeretek, csak az utóbbi hónapokban kicsit nehéz volt eldönteni, hogy a segítő személyzethez tartozom vagy a kezeltekhez. Mindegy, az a lényeg, hogy pihenni fogok, mert a Január az egy hihetetlenül zsúfolt hónap lesz az utazás, meg a konferencia, meg a félévzárás miatt. Kell hozzá egy szép nagy Enzo Molinari-féle belégzés. Majd gyakorolok. Amúgy meg meg minden le van szarva, bördzflájinháj, és a héten elkészül a Sweet Sixteen. Peace.