Jól van, elcsábultam, de nem lesz hosszú, mert hála az égnek, rövid emlékezettel áldott meg az Úristen, és nem lesz nagyívű, mert megtaláltam az idei utolsó betűszerelmem, Kun Árpád Boldog északját.
Egyszer jó régen már volt egy ilyen összefoglaló poszt, de az a blog elveszett, szóval majdnem olyan, mintha eredeti ötletem támadt volna. (Nem.)
Minden hónapból választottam egy jellemző vagy nem jellemző posztot, ami most így utólag valamiért érdekesnek tűnt. Mégiscsak jó ez a blog valamire.
Január - átfutva a bejegyzéseket, hát nem volt egy vidám hónap, de legalább Ulickaját olvastam, és a vállam miatt valami elektromos kezelésre jártam. A szokásos és sajnos tipikus januári vergődés és egészségügyi szarok mellett írtam apámnak, a vér szerintinek mármint, egy bejegyzést. Tíz dolgot magamról. Remélem, örült neki.
A február borzalmasan rossz hónap volt, mert egyrészt februárban halt meg Borbély Szilárd, másrészt túlterhelt is voltam. Közben meg mégis, mert a február az már előtavasz, mint a fákban, bennem is megindult valami kellemes energiaáramlás. Ennek megfelelően sok mindent összehordtam itt a blogon is, írtam komor novellát (Zálog), el nem küldött levelet a kedves halottnak, de rajongtam kicsit Feynmanért, voltam múzeumban tök helyes nőkkel (Egy délután Whistler mamáival) és született szőkenős bejegyzés is a szerelemről. Annyi sok rosszból erre az utóbbira szeretnék emlékezni leginkább.
Márciusban az volt, hogy voltak dolgok, amiknek tulajdonképpen vége lett, mások meg elkezdődtek, nagy meglepetés nem volt, mert az az egy biztos, hogy legalább sírni lehetett. Borbélyt olvastam, meg Dosztojevszkijt, és voltunk a Teraszon is, lettek jó fotók, de ebből a hónapból a Retust választottam, mert jellemző.
Áprilisban voltunk Gofri védésén Szegeden, ami tök jó volt, és érdekes módon elég sok tört próza is született, meg egy abszurd mini projektdráma. Voltak közös versek Eduardus-szal, meg válás Biedermann módra. Certeau-t olvastam és Graham Greene-t.
A májust kicsit untam, mert köznapos is volt, de voltam Szeszilnél, ami meg nem, és volt más is, tanácstalanság például, útkeresés is, szomorúság és öröm egyszerre. Utak keletkeztek és utak elvesztek. Volt májusegy.
Júniusban kicsit nyár lett. Azt mindig szeretem. Igazi nyár.
Július akkor is a teraszé volt, ha persze nem. Sanctum az a hely, mert benne lakik az Úristen.
Augusztusban voltunk fesztiválozni, de aztán dolgozni kezdtünk, és egy vidám
Szeptemberben a Bächer-emléktúránk jó volt, bár volt más is persze, betegség, hülyeség, ami szokott.
Októberben sokat dolgoztam, aztán elmentem Párizsba, ami nem az én Bakonyom, nem is szerettem bele, csak utólag egy kicsit.
November az sötét mindig, de férfi meg kell, úgyhogy azért azt megírtam a sok borongás mellé, hogy minek nekünk a férfi.
A december még túl közel van, még nem szeretem egyik posztot sem eléggé.
Amúgy adatokat nem nagyon tudok mondani, sok zene volt, sok kép, és sokan jártok ide olvasni, aminek leginkább örülök, bár néha csodálkozom rajta. Jó, ha írtok ide valamit, ami eszetekbe jut, de az se baj, ha nem.
Azt hiszem, blog lesz jövőre is, mert nehéz a grafománnak nem írnia. Azt olvastam valami bugyuta tesztben, hogy jó évem lesz, mert megváltozik az életem, hát jó, mintha nem változna mindig, de legyen, majd akkor erről fogok tudósítani.
Más nincs idénre, csak egy kis zene. Vigyázzatok magatokra legyetek szívesek.
Köszönöm neked a sok jó írást. Szerettem minden napodat a jókat és a rosszakat , mindet. Legyen igaza a jövendölésnek! Jó, hogy ilyen őszinte vagy. Imádlak! :o)))
VálaszTörlésBUÉK!
Köszönöm. Én meg örülök, hogy olvasol és elviseled a nyűgjeimet. ::))
Törlés