Egy poszt arról, hogy semmi sem úgy alakul

Határozottan úgy érzem, hogy itthon kellene maradnom két-három napot. Egyrészt sürgős olvashatnékom van, másrészt meg elegem. Amit erre a hétre elterveztem, az alig-alig valósult meg: tegnap mégsem találkoztunk a régi barátunkkal, viszont nem vásároltam be, itthon aztán vasalás helyett inkább csevegtem öööö... na, neki még nincs is neve itt. Majd keresek neki. Ráadásul a legkisebbik egész éjjel hányt, délután orvoshoz kellene vinnem, de értekezlet lesz. Önagyonülésezünk.
Ma reggel jógára kellene mennem, illetve megyek is, de valamiért nem kívánom. Lehet, hogy téves vonal nekem ez a jóga és futnom kellene? Hogy a lelkem mélyén egy Forest Gump vagyok? Foresta Biedermann??
Más. Tegnap végre volt időm elolvasni Imre cikkét a pedagógiai kultúráról. (KATT) Nagyon tetszik, bár jobb kedvem nem lett tőle, mert arra gondoltam, hogy egy olyan kirekesztő mentalitású társadalmi és iskolai környezetben, ami a mai Magyarországot általában jellemzi, talán nem is lehet toleranciára nevelni. Azért j, hogy ezek a dolgok  pont most jutnak eszembe, mármint még a varsói konferencia előtt. Addig legalább lehet rajta gondolkodni. Egyszer, ha lesz időm, majd írok egy cikket arról, hogy mit tanul az, aki a holokausztról tanul. És persze arról is, hogy mit tanít ma az a tanár úgy általában, aki a holokausztról tanít. Meg egyáltalán nem csak az a kérdés, milyen mély az emlékezet kútja, hanem az is, van-e még benne víz, vagy ez egy ilyen díszkút az udvar közepén, amire a muskátlit rakják, meg amire a műcsikós könyököl.
Más. Mindjárt itt a Karácsony. A hálóban már ott alszik egy dobozban Radnóti Fannijának naplója. Ki sem merem nyitni, nehogy olvasni kezdjem. A gyerekeknek is rendeltünk könyvet, remélem, örülnek majd. Én örülök, hogy a két fiatalabb olvasó ember, már csak a legidősebbnek kellene valami olyan könyvet találnom, amiben örömét leli, mert ez az elmúlt tizenöt évben nem sikerült.
Más nincs, ma vacsoracsata TSB-nél. Én sütni akartam meglepetésnek, de momentán az lesz a meglepetés, ha időben odaérek. Ezer szerencse, hogy könyvforgalmi tilalmat vezettünk be decemberre, így legalább azért nem furdal a lelkiismeret, hogy nem olvastam ki a kölcsönkönyveket.

Írjak leveleket, és essen a hó.