Balansz

A nyári szabadság kezdetét leszámítva, azt hiszem, ez a néhány nap Karácsony és Újév között az év legnyugodtabb időszaka számomra. Élvezem, hogy magam oszthatom be az időmet, többnyire magam mármint, mert nyilván vannak családi kötelezettségek is, tanulás a legkisebbel, háztartás, ilyenek, de azért nagyjából mégiscsak én dönthetem el, mikor és mit csinálok.
A napjaim nagy részét egyelőre gyógyulással töltöm, de ma végre nem alszom el a könyveim fölött öt perc után, így legálisan is betudhatom az olvasást terápiaként. Amúgy lázam nincs, de a tegnapi jövés-menésnek köszönhetően a hurut lejjebb húzódott a tüdőm felé, úgyhogy most már köhögök is. Megpróbálom antibiotikum nélkül leküzdeni a betegséget, bár az arcüregemben kezd lerakódni ez-az. Majd meglátjuk, lámpázom sokat, mert délután mindenképpen szeretnék kimenni a friss hóba sétálni egyet a hegyre.
Más. Ma reggel végre jógáztam megint. Csak itthon, de jobb a semminél. Jó volna a vérnyomásommal kezdeni valamit, mert nem szeretnék valami gyógyszeres kezelést. Ha nem változik a helyzet, akkor azért elmegyek dokihoz. Igyekszem szépen lélegezni, de amikor a vérnyomásomra gondolok, rohadt ideges leszek, és ez ugyebár pont nem jó. Vénülök.
Szépen esik a hó, én pedig szeretem magát a hóesést.  Megnyugtat. Ma reggel kaptam egy levelet, az is megnyugtatott. Néha elfelejtem, milyen jó dolog megnyugtató embereket ismerni, és ilyenkor örülök, hogy eszembe juttatják. Az elmúlt néhány hónapban hiányzott ez a kibillenthetetlen nyugalmi pont az életemből. Persze nem az egyébként, tudom jól, csak valahogy felém mindig is ez közvetítődött, ez az én nyugtalanságom csodálatos mértani precízséggel kiszámolt ellenpontja, és ezt tényleg nagyon szerettem. Azt hiszem, hogy én minden látszat ellenére is nagyon szeretem a nyugodt, és megfontolt férfiakat.  Egyszerűen jót tesznek nekem. (Lásd még a régi bejegyzést a szelíd férfiakról, meg a férfiakról úgy általában.)
Más. Tegnap itt voltak az Exeim, ami nem pasikat jelent, ha nem volt tanítványokat. Évek óta eljönnek forralt borozni ilyenkor az ünnepek táján. Örültem, hogy nem a Karácsony előtti őrületben érkeztek, csak kár, hogy betegen találkoztunk. Nagyon helyes gyerekek, mondom rájuk, pedig már 22-23 évesek, de hát a mai napig homlokra ragasztósat kell játszani velük. Ahogy idősödnek, egyre jobb a játék, mert egyre kevesebb a sértődés, és egyre jobb a humoruk. Tegnap Mága Zoltán bizonyult megoldhatatlan rejtélynek az egyik fiú számára. Érdekes, hogy amennyire nem kedveli a vendégeket Tigris úgy általában, velük egész jóban van. És persze fél tizenegykor alig lehetett őket kirugdosni. Mindig akad, aki nálunk akarna aludni. Viccesek.
Most hogy feltöltöttem a képeket a gépemre, látom milyen sok emberrel találkoztam decemberben. Jó, és fontos dolog ez, mert néha meg úgy érzem, megőrülök a sok ostoba, kioktató, korlátolt gondolkodású embertől, akibe belebotlom. Még egy olyan oldalon is, ahol pedig éppen hogy állítólag olvasó emberek beszélgetnek egymással. Na mindegy. Nem minden hülyeség az én ügyem.
Más nincs. Ma gyógyulás és olvasás van tervben. holnap jóga és Gyémánt Kör, kedden mozi és randi Ristjanával. Meg is kell vele beszélnem, mikor alszom nála januárban.