Nem tudom, hogy mondjam el, de szép. Először is a csendesség szép benne, ahogy a hangok eltévednek ebben az égből földre lógatott labirintusban, mint valami vastag színházi függöny mögül, nem ér el idáig a világ zaja többé. Aztán a látvány is szép, ahogy takarózik a város, húzza magára a fehér színt, mint a fáradt szerető vasárnapi, dologtalan reggeleken a dunyhát. Elalvás előtt nyújtózik még egyet és megszépül.
Tegnap egész nap havazott, eleinte kicsit vizes, összetapadt pehelygombócokban, estére aztán, amikor igazán hűlni kezdett az idő, a gombócokból csillogó ezüstszilánk lett, hogy aztán az éjszakai szél mindenből hósivatagot daráljon.
A hóesés azt hazudja, nincsenek problémák a világon. De milyen szépen hazudik.
Fotózni keveset lehetett a hófúvásban, de ha ma kisüt a nap, magammal csábítom Emmát és talán TSB-t is egy tó körüli havas sétára még a Gyémánt Kör előtt. Meglátjuk. Ma végtelen az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése