Van, ami soha nem történik meg. Nem azért, mert nem akarjuk, hanem mert ... nem tudom, talán mert nem tud megtörténni.
Elolvastam Borbély Szilárd Míg alszik szívünk Jézuskája című vékonyka kötetét, és a saját türelmetlenségem jutott eszembe róla. Az leginkább, hogy hányszor ültem hajnalban magam elé bámulva, és hányszor kérdeztem Istent: Mikor lesz az már? Még szerencse, hogy Isten volt olyan bölcs, és nem válaszolt.
Olyat kérdezz, amire van válasz, mondta apám gyakran, de ebben azért nem volt teljesen igaza, mert azok az igazán érdekes kérdések, amikre nincs válasz, illetve amikre nehéz a válasz. Ez olyasmi, mint a matematika. Hogy nem a 2+2 az mennyi típusú kérdések hozzák lázba az embereket, hanem azok, amiken hetekig, hónapokig, évekig, esetleg egy életig lehet gondolkodni.
Mikor lesz az már, kérdezi a dal, és kérdezzük mi is gyakran magunktól, másoktól, Istentől. A zsidó hit szerint a Messiás eljövetele a mikor, a keresztények hite szerint Jézus második eljövetele az új idő kezdete, de egy biztos, addig, nem tudjuk meddig, emberi időben kifejezhetetlen ideig, várakoznunk kell.
Ebben az értelemben az emberi élet az Advent maga - örök várakozás. Mikor lesz az már? Nem lesz soha, de a várakozásban nem a lesz, hanem a van a fontos. Vagy a van kellene, hogy fontos legyen mindig, a jelenlét, minden pillanat megélése.
Borbély könyve egyébként nagyon jó, engem kifejezetten szórakoztatott, mert élveztem a szöveg nyelvi bravúrjait, sajátos, néhol archaizáló, néhol nagyon is modern keveréke volt a finom iróniának és a gyermeki ártatlanságnak. Borbély szövegeiben minden kifinomultsága ellenére is érzek mindig valami mélyről, a hagyományból táplálkozó erőt. Milyen kár, hogy nem voltak elég erősek a gyökerei, hogy megtartsák ezen a világon.
A könyv első soraiban a szerző egy haszid történetet idéz fel Martin Buber gyűjtéséből:"Egyszer így szólt hozzánk Jehúda Cví rabbi az asztalnál: „Ma megszületik József fia, a Messiás Magyarországon, és egyike lesz a titkos cadikoknak. És ha Isten élni enged addig, oda fogok utazni, hogy lássam őt."
A Megváltó születéstörténetének egyik legfontosabb momentuma talán valóban az, hogy a Messiás bárhol és bármikor megszülethet. A megváltás ideje ugyan nem történelmi idő, a Megváltás minden bizonnyal az általun ismert időn kívül zajlik majd, mégis bármely idő és tér kontextusában értelmet nyerhet.
Mondok valamit, ez a Messiás, ez a kisgyerek, az Istennek a fia, tényleg ide született Magyarországra. De én azt is értem már, hogy miért pont ide. Először is itt van Gáborka is, meg Mihályka is, vagy nem? De. Meg a Reb József is, az lent lakik a földszinten, csak már nyugdíjas. És akkor még itt van Mária ugye, na Mária meg pláne sok van, mondhatjuk úgy is, ez itt a Máriák országa.
Van itt Szamárka, Ökröcske, Bárányka (mondjuk az elég kevés, de van), meg főleg itt van Szomorú Halálka, aki annyira szeret itt minálunk. Aztán itt lakik a mi országunkban sok Vígkedvű Cigány is, bár a kedvük mostanában nem mindig víg, és ha pont nem a hajléktalanszállón eszi őket a fene, akkor itt kéreget a templom előtt Gáspár, Menyhért és Boldizsár, ez utóbbi már igencsak fekete a szentem, de szerecsennek mégse mondanám.
Ebből is látszik, meg a történetből magából, amit Karácsony este éppen fel is lehetne olvasni, hogy a mi hazánk az a Teremtő hazája. Borbély Szilárd pedig volt olyan kedves, és megírta nekünk ezt a fenyő- és beigliillatú kis helyet (lásd másutt lángoktól ölelt kis ország), ahova az arkangyal seggre esve érkezik, ahol Szamárka időről időre lerágja az arkangyalok szárnyát, Halálka pedig kötelességtudóan magával ragad egy-két embert.
Bájos történet ez, kár volna tagadni, csak egy kicsit hideg van benne, de az se olyan nagy baj, mert akkor meg isznak egyet a legények. Borbély úgy meséli a betlehemi történetet, hogy az olvasó számára abszolút világossá válik, minden ellenkező híreszteléssel szemben Betlehem Magyarországon van, volt és lesz. Ide születik a Kisjézus, hogy együtt ünnepeljen és örvendjen a megváltásnak zsidó, cigány és keresztény, még ha ezt mondjuk a klasszikus értelemben vett zsidókeresztény hagyomány értetlenül is nézi. És közben a Muzsikás egy román hegedűssel azt húzza, hogy "Szól a kakas már"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése