Maradok

Maradok még. Szerencse kérdése is talán, de biztosan kegyelmi kérdés is, kit mikor bocsátanak el innen. Nem tudok magyarázatot rá, mert nem érdem kérdése, mennyi idő jut - vannak tökéletesek, akiknek kevés idő adatik, és vannak, akik sok hibát vétenek, mégis hosszú ideig élnek. Vagy éppen fordítva, mert nincs általános érvény, nincs semmi, csak annak az akarata van, akire a világot rábízták. Indokoltan vagy indokolatlanul elkoptatott szavak jutnak eszembe, mint a szeretet vagy a barátság.
Olyan közel kaszál a halál mostanában, hogy az ember kénytelen előre nézni egy kicsit az úton. Nem, nincsenek illúzióim, tudom, hogy olyan nagyon hosszú utat nem rajzolt nekem az Úristen a tenyerére, és nem is vagyok elégedetlen azzal, amennyi idő adatik, mert nem gondolom, hogy több kellene, egyszerűen csak a rossz időbeosztásom miatt aggódom.
Nem sokan voltunk osztálytalálkozón, összesen öt nő, meg Zé úr beugrott a végére egy kicsit, szóval inkább női buli volt. Az ötből egy valami antioxidáns és immunerősítő injekciót bök magába minden nap daganatos betegség miatt, egy másik lány férje teszi ugyanezt a melanómája miatt. Nem vagyunk ötven évesek, de ketten elváltak, egyikük külföldre menekült és férfit látni sem akar, hárman házasságban élünk, de ugyanazzal küzdünk mindannyian, sok gyerek, nagy érzelmi terhelés, férjek tulajdonképpen sehol, mintha mindenki menekülőre fogta volna.  Ki rákba, ki maratonfutásba, ki alkoholba, ki munkába. Egy kicsit ijesztő.
Amúgy jó beszélgetés volt, sokat nevettünk, volt komolykodás is, szakmázás is (orvos, tanár, óvónő, bíró volt a felhozatal), és volt vérre menő vita a kirekesztésről. Még mindig én vagyok a legtoleránsabb. Nem örülök. Persze volt nosztalgia is, hát tényleg vicces, mennyire másképp emlékszik a dolgokra mindenki. Én például alig emlékszem pasikra, pedig Jé szerint volt valami futó románcom valami rokonával, akinek még a neve sem rémlik, nem hogy a liezon. Nem tudom. Valami listát kell írnom most már.
A mellettem ülő lánnyal nővel (de hülyén hangzik), aki doki, kicsit persze betegségekről is dumáltunk. Szerinte a jóga nekem nem jó, nem árt mondjuk, de többet segítene a gyaloglás. És persze kiszúrta a pajzsmirigyem is, úgyhogy meg kellett ígérnem, hogy visszamegyek Szalai doktorhoz. Megígértem. Úgyis rég láttam.
A gyér létszám ellenére elég sokáig maradtunk, és mikor kijöttünk az étteremből pont leszakadt az ég. Furcsa volt decemberben a dörgés és a jégdarabok, az időjárás is hülye. Megígértük, hogy tavasszal Jé-ék szántódi teraszáról megnézzük a Balatont. Öregszünk, azt hiszem, és öregségünkre megint fontosak leszünk egymásnak.
Más. Tegnap szünet ide vagy oda, ágynak estem. Pontosabban szomatizáltam magamnak egy sokk közeli állapotot. Délutánra nagyjából odáig jutottam, mint két éve nyáron, de most nem volt kedvem semmiféle közfinanszírozott Ozorához, úgyhogy előástam az évek óta nem látott homeopátiás szereimet, és bevettem némi vérzéscsökkentő bogyót, meg egy vastablettát. Ettől legalább sikerült lábra állni. Nem komoly ez az egész, nem kell aggódni, sajnos tipikus tünete ez a hormonfogyott nőknek, de tud kellemetlen, és olykor veszélyes is lenni.
Este aztán beszéltem egy nagyon kedves nővel, úgy képzeljük el, hogy tök olyan mint én, csak fordított színekben: gyönyörű fekete haja van, és hófehér cicája. Ő aztán ajánlott gyógynövény alapú cseppeket, pont volt is itthon belőle. Jobb ötletem nincs, semmi kedvem kórházban tölteni a napjaimat.
Amúgy TSB is beteg volt hétvégén, megfázott vagy mi. Jó kis tanáremberek vagyunk, szüntben jön ránk a betegeskedés. Na jó, remélem, holnapra összeszedjük magunkat, mert napok óta nem csináltam semmi érdemlegest. Nem takarítottam, nem sütöttem, tegnap nem mentem el Juditékhoz ajándékot készíteni, nem hoztam el Emma ajándékát és nem is vasaltam. Talán ma. Holnap meg karácsonyozunk a lányokkal. Nincs is karácsonyi hangulatom. Igaz, nem is kötöm fel magam. Erről is olvastam egy jó cikket tegnap Kiss Ádám tollából. (Amúgy ki az a Kiss Ádám?) Na mindegy. Ma cikkeket fogok olvasni, dolgozni viszont még biztosan nem. (Bocsika, Ristjana.)
Más nincs. Tom Waitset hallgatok.