Halom fa

Csak ami nincs, annak van bokra.

Tényleg közeledik a Karácsony, és ezt onnan is tudom, hogy elég gyakran fakadok sírva. Emiatt nem aggódom egyébként, másnak sem kell, mert gyakorlott síró vagyok, és tudom, hogy fontos időnként, érzelmileg jelentős pillanatokban, kibőgnie magát az embernek. Nekem legalábbis fontos. Persze aki könnyen sír, annak a sírás olyan, mint a nevetés, természetes dolog, és funkcióját tekintve is hasonló - mindkettő érzelmi felszabadulás. Néha annyira tud hasonlítani a sírás és a nevetés egymásra, hogy az ember fel is cserélheti őket. Örömében sírhat, keserű csalódottságában pedig nevethet. Nincs ebben semmi meglepő vagy kivetnivaló.

Az ünnepre való készülődés minden minket körülvevő nehézséggel és szomorúsággal együtt is örömteli; meghívtam például Emmát, Mihályt, Szeszilt és TSB-t szaloncukrot készíteni mihozzánk. Így ihatunk is, és még lesz is valami produktum, ami nem más, mint Cippó örökbecsű szalonczukorkája. (Receptért KATT ide.) Ez az édesség finom és szép, nincs benne semmi műanyag, én például ajándékba is szoktam adni. Meg különben is ideje, hogy találkozzanak egymással a nők.

Más. Én azt gondolom, mindig is ezt gondoltam, hogy senki hatalma itt a földön nem lehet korlátlan. Aki ezt nem tudja, annak nagy nehézségek és sok keserűség árán kell ezt megtanulni. Nem akarok bunkó lenni, de aki gyereket nevel, az pontosan tudja ezt. Mert a dolgok nem úgy vannak, ahogyan szeretnénk, hogy legyenek, és rohadt sokat kell dolgozni azért, hogy néha legalább mégis összejöjjön a dolog. És még akkor is gyakran van az, hogy felnéz az ember az égre, és nem látja a fogaskerekeket, a törvény szála pedig durva zsákvászon rostja, nem csilló szál.

Más nincs, Eduardus nem került elő, úgyhogy szoktatom magam a gondolathoz, hogy nem is fog. Majd örülök nagyon, ha másképp lesz. Tényleg veszek bérletet és jógázni fogok egész adventben, meg téli szünetben. Remélem, ez segít feldolgozni a veszteségeket és segít abban is, hogy jobban tudjak koncentrálni a feladataimra. Munka az mindig annyi jut. Igaz, jó is jut sok, szeretet, barátság, a sírás mellé nevetés, szóval nem panaszkodom. Próbálok nem Tom Waits-et hallgatni napi 24 órában, inkább Beethoven vonósnégyeseket.