Mikor lesz az már? - Karácsonyi változat

(A kép a http://www.homelessofbudapest.hu/ oldalról való. Nézz körül náluk.)

Titkos éj ez. Nézd az égnek
széle, mintha papír volna,
felhasadt, és egy mély kútba
láthatunk, hol Isten útja
eltűnik szemünk elől...
(Borbély Szilárd)

Erre gyere, amerre én,
Amerre utat mutat a csillag,
Erre gyere, amerre én,
Magammal viszlek.

Olyan régen történt ez, hogy a napjára sem emlékszik senki, de még a helyet is csak próbálgatják a mesemondók, mert bizonyosság, mint sokan, akik történeteket írunk néha, tudjuk, csak önmagunk számára lehet. Ettől függetlenül egyben azért megegyeznek mind, akik valaha írni tartották fontosnak erről az éjszakáról, hogy a történet egy gyermek születésével kezdődött.
Ennek a gyermeknek a történetét általában szépnek írják le, a szülő anya ezekben a történetekben nem sikoltozik szülés közben, nem adódnak komplikációk, és a gyermek Apgar értékéről sem emlékeznek meg, nyilván mert Virginia Apgar akkoriban még meg sem született. József nem morcos, hogy a csecsemő éjszakánként ordít, Máriának nincs különösebb gondja a szoptatással, nem gyulladnak be a tejcsatornái, a kis Jézus pedig nem hasfájós, fogzáskor nem nyűgös, kamaszkorában nem beszél vissza a szülőknek, és nem graffitizi össze a lépcsőházat. Egészségügyi gondjai sincsenek, nem lúdtalpas, nem kap tüdőgyulladást, nem folyik az orra, és focizás közben nem szakad el a bokaszalagja. Az iskolában nem okoz gondot, a Jézus élete kutatók egyike sem tud eltitkolt jegyekről, esetleg osztályfőnöki intőkről.
Az első pillantásra meglehetősen unalmas történet, később lesz érdekessé, amikor a fiatalember nem hajlandó beilleszkedni a társadalomba, amikor nem akarja elfogadni a mindenki által követett normákat, amikor nem akar vagyont és pozíciót szerezni, amikor inkább él az utcán, inkább akar szabad lenni, és egyáltalán szívesebben él olyan értékek mentén, amelyek nem válthatók pénzre, ruhára, laptopra vagy éppen befektetési jegyre. Ekkor azonban a társadalom kiveti őt magából.
Való igaz, az emberré lett gyermek nem volt sikerorientált, a maga feje után ment, nem akart megfelelni mások elvárásainak, és ezt nem is titkolta el. Devianciájával olyannyira magára haragította azokat, akik nem ismerték csak a tárgyak, csak az anyagi lét örömeit, hogy egy meleg tavaszi napon megölték. Mert az igazi történetek mindig egy gyermek születésével kezdődnek, és egy ember halálával érnek véget.
Érdekes és tanulságos történet ez, és talán nem is olyan nagy csoda, hogy csak sok évvel a főhős halála után lett belőle bestseller.  Ezt a történetet viszont a mai napig szívesen mesélik, szívesen festik meg, vagy éneklik el, mégis minden mesélésben, minden festményben és minden dalban benne felejtődik valami várakozás. A várakozás az igaz gyermek, az igaz ember, a Messiás eljövetelére, és ami nem más, mint elvágyódás. Az ember Isten utáni vágyakozása, ami mindig a születéssel kezdődik, és a halállal teljesedik be, és talán azért is szeretjük ezt a történetet olyan nagyon, mert elhomályosítja azt a kényelmetlen tényt, hogy éppen a halál az a pillanat, amikor az ember végre elrugaszkodhat az Úr felé.
Az ember gyáva. A kényelemről, a melegről, a jó ételekről nincs kedve lemondani, ugyanakkor meghalni sincs kedve még,  mert valahol mélyen, minden gyarlósága ellenére is, pontosan tudja, hogy az öröm, nem az anyagi javak iránt érzett egyirányú öröm, hanem a szeretet kétirányú öröme, Istenhez viszi közelebb.
Karácsonykor egy gyermek születésének történetét meséljük, ami nem a gyermek, hanem saját magunk miatt fontos. Hogy emlékeztessük magunkat arra, ami utat mutat a sötétben - minden gyermek egyetlen küldetéssel születik erre a világra: hogy szeressen.
Minden megszülető gyermek Messiás, minden hajléktalan, nincstelen, éhező ember Jézus, minden ember Megváltó. Karácsonykor is, mint minden más napján az évnek, egymásra várunk, és önmagunkat adjuk ajándékba önmagunk és Isten örömére. Csak így lehet.
Boldog Karácsonyt!